Leírás
A folyamszabályozások előtt a Dunában Pozsonyig, a Tiszában Tokajig fordult elő. Utolsó hazai példányát 1965-ben Mohácsnál fogták a romániai vaskapu erőmű megépítése előtt. A magyar vizekből végleg kipusztult halfajnak tekinthető. Élőhelye az Adriai-, Fekete-, Kaszpi-, Azov-i, Égei tenger és a tengerekbe ömlő folyók.

A fajnév a latin csillag (stella) szóból ered. A teste karcsú, megnyúlt, orsó alakú. A sőregtok ormánya feltűnően hosszú, kissé felfelé hajló, középen nagydarabon hiányzó alsóajka és egymástól különálló oldalvértjei vannak. Ez a faji bélyeg jól elkülöníti a többi tokfélétől. A vértsorok között kicsiny csillag alakú csontlemezek vannak, egyik népies neve - a csillagos tok - is erre utal. A hátoldali vértek közül a harmadik a legnagyobb, a vérteken sugárirányú sávok vannak és erős tüskék, amelyeknek csúcsa a farok felé irányul. A szájnyílás keresztirányú, szélessége a fej szélességének 60-65 %-a. Az alsó ajak középen megszakított. A bajuszszálak rövidek, nem rojtozottak. A hátúszó mélyen bevágott, a farokalatti úszó tompa vagy kissé bevágott. A mellúszó első sugara gyengén fejlett. A test színe a hátán egészen sötét, barnásfekete, az oldalán valamivel világosabb. Hasa fehér. Némely egyed fahéjbarna vagy hamuszürke a hátoldalán, ezek oldalvértjeinek közelében a test színe sárgásfehér. A folyóvízi életszakasz során az egyedek általában világosabbak, mint a tengerben. Teljesen édesvízi életmódra áttért forma a sőregtok esetében ismeretlen.

Testhossz és tömeg
Az ikrások jelentősen nagyobbak, mint a hasonló korú tejesek. 13-14 éves korukban a nőstények 143-145 cm hosszúak, tömegük 11-12 kg, az azonos korosztályú hímek testméretei kisebbek, 134-136 cm és 7-8 kg. Növekedése az első négy évben elég gyors, később lelassul. Maximálisan elérhető kor 35-40 év. A szakirodalom szerint 220 cm-es testhosszt és 68 kg-os tömeget is elérhet.

Szaporodás
Az ívásra vonulás ideje szerint leírtak tavasszal és ősszel vándorló formákat, előbbi populációja sokkal nagyobb a Volga és az Ural vízrendszerében. A folyószabályozások jelentősen csökkentették a faj ívóhelyének kiterjedését. Változott a vonulás ideje és útvonala. Ma már ívóhelye a többi tokfélétől eltérően a folyók alsó szakaszán, a torkolatvidékhez közelebb helyezkedik el. Vízterülettől függően ívása tavasztól egészen nyár végéig elhúzódhat. Az optimális ívási hőmérséklet 10-15 ^oC között van. Megfigyelték, hogy a Duna vízrendszerében mind a migrációs, mind pedig az ívási ideje a viza és a vágótok megfelelő periódusa után van. Ivarérettségét hamarabb éri el, mint a többi tokféle. A Kuban folyóban az először ívó ikrás sőregtokok 7, a tejesek 5 évesek. Az ovulált ikrák átmérője 2,7-3,2 mm, tömege 10-14 mg. Ikráit a folyók kavicsos, köves, 1,1-1,9 m/sec áramlási sebességgel jellemezhető szakaszain rakja le. A kelés a víz hőmérsékletétől függően 4-6 nap. Az ivadék legfeljebb 2-3 hónapot tartózkodik az édesvízben.

Horgászati szabályozás
Védett faj!

Táplálkozás
A fiatal sőregtokok első táplálékát rákok, rovarlárvák, árvaszúnyogok alkotják. Az idősebb példányok, a puhatestűek mellett, apró gébféléket is fogyasztanak.

Magyar nevek
sőreg-tok, csillagostok, halak királya, királyhal, síreg, sőreg, vizipárducz