Leírás
A test oldalról lapított, magassága élőhelytől függően változó. Állóvizekben magasabb, szélesebb hátú, folyóvizekben nyúlánkabb. A faroknyél rövid és alacsony és a pikkelyek viszonylag nagyok. A száj csúcsba nyíló. A hasúszók kezdete pontosan a hátúszó alapjának eleje alatt van. A mell- és hasúszó aránylag kicsi, a farokalatti úszó jól fejlett. A hátúszó és a farokalatti úszó szegélye enyhén homorú. A külső megjelenésben igen hasonló vörösszárnyú keszegtől eltérően a hasúszó és a végbélnyílás között a pikkelyek nem alkotnak élt. A fej és a hátoldal sötét olajzöld vagy ezüstösen barna, oldala ezüstös csillogású, a has fehér. A hát-, mell-, és farokúszó szürkésbarna, a has- és a farokalatti úszó élénk narancsvörös színű. Az írisz a fiatal példányok esetében sárgás, a kifejlett egyedeknél narancsvörös.

Egyike a legízletesebb keszegféléknek, főleg a késő őszi példányok húsa zamatos amikor zsírtartalma magasabb.

Testhossz és tömeg
A kifejlett példányok hazánkban 1/4 kg-os tömeget, 25 cm-es testhosszt érnek el. Az 1 kg körüli példányok már nagyon ritkának számítanak. A külföldön fogott legnagyobb példányok 50 cm-esek és maximális súlyuk a 2 kg-ot nem haladja meg.

Szaporodás
Ivarérettségét 3-4 éves korban éri el. Ívóhelyül az áradások során elöntött füves réteket, vagy a víz mélységétől függetlenül a dús szubmerz vízinövényzetet választja. Az 1,2-1,5 mm átmérőjű sárgás színű ikrából 20-200 ezer darabot raknak le a 12-14 ^oC-os vízbe. Gyakran előfordul, hogy ivartemékét a fogassüllő már fejlődésben lévő ikráira rakja, jelentősen rontva a gazdaságilag fontosabb halfaj természetes utánpótlásának sikerességét. Az ívás 10 ^oC körüli vízhőmérséklet mellett az ikra fejlődése 17-18, 12-14 ^oC-on pedig 10-12 napig tart. A kikelő lárvák 5-7 mm hosszúak, mintegy két hónap elteltével testhosszuk már 26-31 mm, testtömeg pedig 149-274 mg. A hímek aránya az idősebb korosztályokban fokozatosan csökkent, a 13 éves halaknál hányaduk már csak 25 %-nyi.

Horgászati szabályozás
Fogása nem esik korlátozás alá.

Táplálkozás
Tápláléka igen változatos összetételű. A növényi táplálék kisebb jelentőségű a bodorkánál, mint a vörösszárnyú keszegnél. Puhatestűek fogyasztását elsőként a 10 cm-nél nagyobb példányok esetében lehet kimutatni, az idősebb egyedek alkalomszerűen kisebb halat is elfogyasztanak. Étlapján a rovarlárvák, apró rákfélék, növényi hajtások, hínárfélék, zöldmoszatok szerepelnek. Az ikrások gyorsabban nőnek és tovább élnek, mint a tejesek. Általában azonos korú egyedekből álló csapatokban kutatnak táplálék után.

Bodorka horgászat
Magas hőmérsékleti toleranciájának, viszonylag alacsony oxigénszint tűrőképességének következtében nagyon különböző élőhelyeken megtalálható. Előfordul patakokban, folyókban vagy tisztavizű tavakban, holtágakban, csatornákban, gyomhalként tógazdaságokban, de megél a Balti-tengerben, a Fekete-tengerben és az Aral-tóba ömlő folyók brackvizében is.

Bodorkára kora tavasztól egészen késő őszig lehet horgászni, de télen is rendszeresen táplálkozik és jég alól, lékből is jól fogható. Horgászatához leggyakrabban spiccbotos úszós felszerelést használnak de szóba jöhet akár rakós, bolognai, match, picker, feeder bot is. A spiccbotra vékony (10-12-es) damilt használjunk, 1-2 grammos úszóval és 14-20-as horoggal. Etetőanyagnak használjunk kendermagot (pirított, főtt) etetőbe keverve és ezt gombócokba gyúrva juttasuk a vízbe. A csalit nem kell csokorban kínálni, használjunk egy szem csontit, pinkit, aprógilisztát, szúnyoglárvát.

A bodorka gyakran akad a horogra dévérezés közben vagy vörösszárnyú keszegekkel vegyesen. A vörösszárnyú keszeggel ellentétben a bodorka szereti az árnyékot. A másodnyarasnál idősebb bodorkák a mély nádasokat, nyílt vizet kedvelik vagy a hínárasok meder felőli részét.

A bodorka egyike a legjobb csalihalaknak csukára, süllőre vagy harcsára, mivel szívós és a horgon hosszú ideig életben marad. A kisebb bodorkát csaliként eredményesen lehet felhasználni a késő őszi csukázáshoz amikor már kevés kisebb hal táplálkozik. Csalihalként akváriumban is hosszabb ideig tartható.

Franciaországban, Belgiumban és Luxemburgban közkedvelt édesvízi horgászhalnak számít, sokkal nagyobb a sporthorgászat szerepe mint hazánkban.

Rekordok
A legnagyobb hazai bodorka 1,9 kg-os súlyú volt.

Magyar nevek
bodorkeszeg, bodri, büke, göndér, pirosszárnyú koncér, tamáskeszeg